Nem írom, hogy felmagasztaljalak,
hogy lasszómmá váljon s rabul ejtsen,
nem véletlen vagyok kétes alak,
s különben is kicsiség a versem.

Ne olvadozz túlsággal, hiszen csak
játszadozom, mintegy gonoszkodva,
s hogy a trónra egy leányzót felrak,
tollamnak pusztán szokásos torna.

Nem írom ezt kegyedért reszketve,
nem jut benne érvényre hódolat,
költőnek sincs mindig fennkölt kedve,
s úgyis sokan élvezték csókodat.

Mégis megemlékezem most rólad,
s hogy ne legyen oka, lehetetlen.
Helyet adtam e lapon pár szónak,
olyannyira itt jársz a fejemben.

Sorokmajor, 2013. febr. 6.