Harcos herceg voltam Keleten,
népeket leigázó barbár,
fámat táltos ültette nekem,
és voltam magyar forradalmár.

Majd kurvaként adtam mindenem,
hogy én is kelljek valakinek,
s lakozzak páriaként ezen
a földön, amely oly szép s rideg.

És volt időm tűnődni ódon,
kísértetjárta házak éjén,
álmodni átszellemült módon,
hol sokszor nem füstölt a kémény.

Bálokban s bordélyokban jártam,
a gazdagokkal ebédeltem,
elnyújtóztam az olasz nyárban,
s egyszer egy nádast felégettem.

S ha elgondolom a gyermeket,
eszembe ötlik: nem akartam,
hogy újra konok élet legyek
sors-áttűnésben s nyelvzavarban.

Elkábított az égbolt képe,
kis szobámban emeltem várat,
visszavágytam anyám méhébe,
hol még a csillagos űr árad.

Piliscsaba, 2012. dec. 10.