És valósággal leesett.
Meglátogatott a szomszéd,
és vastag, ragacsos havat
tapostunk a teraszon szét.

Végignéztünk a vidéken:
fehér volt, mint az első bűn -
mert az mindig ártalmatlan;
s hullott, hullott tovább sűrűn.

Másnap háttal álltam neki,
jobb vállamra tűzött a nap,
nem volt bennem egyéb semmi,
csak egy szegényháznak alap.

Markoltam a szívemet, és
mintha elzsibbadtak volna
rajta ujjaim, s ijedten
leejtettem a pokolba.

Egyedül volt, mint a fészer,
az én feldúlt életem is,
túl a harcon, túl a csenden,
túl talán az életen is.

Hótaposó dal, szállva szállj,
fázik az ajkam s a határ,
fázik az erdő mögöttem,
s a titkos út szikrában áll.

Piliscsaba, 2012. dec. 3.