Ujlaki Nikolettnek, Kozma Gergely Andrásnak és Németh Bálintnak ajánlom.

Adná jó sors és szerencse,
hogy ilyen lakmározásban
viszontlássam alkalmanként
e néhány nagyszívű társam!

Ugyanazon helyen éltünk
majd éven át barátságban,
mi nem veszett el, mint villany
oltásakor, éjjel, árnyam.

Mi férfiemberek persze,
a Mátyás király út mentén -
a hölgy látogatóba jött,
nagy Debrecenből érkezvén.

Nálunk az egyik szobában
szerelme várta; költészet,
zene pedig a másikban
áldozott a szépnek szépet.

Aztán szétszóródtunk, ámde
mostra invitáló szavát
hallatta egy, s összegyűltünk:
illusztris asztaltársaság.

Még főzésen értem éppen,
amikor beléptem, a lányt.
Jó csevegés, három fogás,
felvidítottak egyaránt.

Ha már úri módon ettünk,
gazdag étkünk dicsértetett,
s humor sziporkázott a hús,
vanília, leves felett.

Az otthon boldogságából
egy kép volt, egy pillanatnyi
látomás arról, hogy milyen
az otthonom visszakapni.

Az élet ékes dalából
részlet volt, zsongító hangok,
a jó kedélyállapotnak,
szép napnak vetettek almot.

Piliscsaba, 2012. nov. 25-26.