Azt mondod, bölcs, hogy a sorsszeszély
arcátlanul szedi a taksát.
De mondd, megadóztathatta-e
akaratomat viszontagság?

Azt mondod, bölcs, hogy a rossz szavak
összeroppantják gerincemet,
s mindig skrupulusaim lesznek,
de néhanap - és most - nincsenek.

Azt mondod, bölcs, hogy odahagynak
olykor, s azt hinném: elfelednek.
Igazságod van, de meg fogom
keresni újra a szerelmet.

Azt mondod, bölcs, hogy a jobb hazák
messze vannak, az a fájdalom.
De, tudod, néha családomból
hetekig csak magam láthatom.

Azt mondod, bölcs, hogy szomorú lesz,
ki nagyra tör, megcsalt s anyátlan.
De mondd, hát nem istenemberek
születnek a hányattatásban?

Sorokmajor, 2012. okt. 20-21.