Lépj nyomomba,
hisz látod, fertőbe ferdülnek a pályák,
a széphozók hullnak, mellüket kapálják
vigyorogva.

Megmenteni,
megváltani, világról ez gondolatom,
tudom, őrültek eszméje, de fogadom:
végzek neki.

Miért van az
ember, ha nem azért, hogy óriást merjen,
s legyen - mindegy, hisz-e, nem-e istenekben -
istenmagas?

Menj rögökön,
bár fenségest téve, hogyha kell, járj hátul,
az elvégzett munka kezében hálául
ott az öröm.