Túléltem az életet
hátamon víve a halált,
a végtelenbe megyek,
nekem már semmi se árt.
Át ezer galaxison,
örök-feketén a fényben,
elvész ez a föld, bizony,
az Isten is, de én nem.
Túléltem az életet
hátamon víve a halált,
a végtelenbe megyek,
nekem már semmi se árt.
Át ezer galaxison,
örök-feketén a fényben,
elvész ez a föld, bizony,
az Isten is, de én nem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
