Nem titkoltam: mának élek
s majd minden lány szép szememben.
Te sem voltál csúnya lélek -
nagy bután belédszerettem.

S ez az elkapatott bohém
szerencsével mondott bókot:
ébredtél ugyanott, hol én
s tartós volt ajkamon csókod.

S kívánok ma mást vagy senkit
azokra a múlt-napokra,
bánom, hogy oly sebesen vitt
tüzébe a szíved pokla.

Undorral kell néznem rád ma,
elkerüllek, mert megvetlek;
mindezt az megmagyarázza:
bűneimet látom benned.