Hogy koronátok egyesül,
a vészt jobban viselitek,
ti párban álló magas fák,
s én irigylem ezt a frigyet.
Egy helyre hull leveletek,
egymás mellett zöldültök meg,
s összébb nőnek évről évre
e közös sorsban a törzsek.
Most már ránk is sötétedik,
csillag gyúl az ágak mögött,
de talán az én párom az,
ki az égbe visszaszökött.
