Hálás vagyok, mert arra méltattak, hogy éljek,
és bevallottan nem egyszer láttam bőséget.
Az írás adományát kaptam kísérőül,
hogy jó testvéreket metszegessek a tőrül.

Hálás vagyok: erős fedél van fejem fölött,
és a sziklahit szikla, bár százszor eltörött.
Szép a lassú, sorsokból összeállt karaván,
és bármit is mondanak, boldog föld a hazám.

Hálás vagyok, mert jó lelkek szeretnek engem,
és mert részem volt meghitt beszélgetésekben.
A Nap pedig odakint felkelni nem felejt,
és az ég az éjjel újra ámulatba ejt.

Hálás vagyok, mert ha már pilláid nehezek,
rátehetem holdas homlokodra kezemet.
Az igazság pedig, s ez hozzánk búj és nyugtat,
ott lesz minden elhullott szálában hajunknak.

Piliscsaba, 2013. márc. 11-12.