A társszerző Kovács Ákos.

Tiportan, valónk halva látva
ocsúdunk majd fel valamikor,
megértve, hogy a tudás málha,
szítjuk a múltat, hagyja másra
izzó hevét, mi csak halni forr.

Majdani baj még, mi létünket
elvevén gépként ismer csak el,
lásd azonban, hogy ki mit ültet,
egyből nem, csak századnyi szüret
gondjai után falhatja fel.

Áradás jő, roppant hatalom,
kisodorja tibelőletek
ormótlan ár a léha napon,
s lesz a belértékből lomhalom,
tibelőletek a szent jelet.

Dicsekszik, hogy istenek fia,
undorfajok feletti király,
gúnyolva kérd: efelett vita?
Jármába csábít, a technika
az embert végleg legyőzi már.

Sorokmajor, 2013. febr. 3.