Tán rám most jobb napok fénye vetül,
de súlyoskodott életemen tél,
s szüntelen hasogatott itt belül,
ahogy te léptél, ahogy te mentél.

Hisz fájt nekem, megkínzott menésed,
jaj, miért vannak tulajdonodban
láthatatlan, csinos elme-kések,
vagy e bennem-gyötrést mire fogjam?

Ahogy te mentél, jelenés talán,
halálosan szép, ahogy te mentél.
Már nincs arcom, nincs sorsom, nincs hazám.
Megtörtél, megöltél, eltemettél.

Piliscsaba, 2012. dec. 12.