A vers társszerzője Szenftner Gergely.

Ússzon velem a végtelen,

hadd legyek szabad,

a tengeren, s a hegyeken.

És kösd össze énnekem,

mi tegnap már elszakadt.

Hadd legyek barátja annak,

ki otthontalan, a híd alatt.

A folyók visznek messze,

bánat szalad utamon.

A legszebb pillanatot

már magam után tudhatom.

A folyó elvisz: nyomtalan,

de újból álmodom magam,

s csak Isten látta fák mesélik el,

hogy nem dicsőség, de bizony élni kell.

Szombathely, 2025. nov. 16.