A társszerző Kovács Ákos.Tiportan, valónk halva látvaocsúdunk majd fel valamikor,megértve, hogy a tudás málha,szítjuk a múltat, hagyja másraizzó hevét, mi csak halni forr.Majdani baj még, mi létünketelvevén gépként ismer csak el,lásd azonban, hogy ki mit ültet,egyből nem,…

Kint szakad az égi áldás,kint derekas február van,amíg a kupola alattfürdőznek a finom árban.Lánytestvéreim, szeretem,hogy öltözéketek lenge!Szaladunk, a csöpp gyermek is,a simogató elembe.Kik a szélen ücsörögnek,kik prüszkölnek, mint a bálnákfelbukván a vízszín alól,kik a…

Sziluett Nézte a távolodó sziluettet, és hirtelen rájött, hogy élete szerelmét engedi ki a kezei közül. Nem értékelte nagyra ezt a gondolatot, túlságosan hatásvadásznak és közhelyesnek érezte ahhoz, hogy beszéljen róla, hiszen mások szemében az „életem szerelme”…

Ment egy asszony. Misére ment.Olyan lassan, mint a napok,olyan lassan, mint a gondokszívébe be, úgy ballagott.Ki is kísérgette volna?Időben, mely téli-kemény,maga haladt türelmesen,öreg volt és özvegy szegény.Gyermeket s unokát nyolcatkinevelt az évek során,élettel etette…

Ha az ember fáradt, csüggedt izmaitutoljára megacélozza, ha bírmég egy végső harcot a lelke is - tán,de talán egészen olyan a zafír.Ha a haragban elvált, elkallódottfiú egy téli éjszakán hazaír,és összetalál a széthullott család - kedves, én azt hiszem, olyan a zafír.Vagy…

Úgy kívánkozik tollam végére,nézd el nekem, ha ismétlem magam!A fenyők havas csöndjében álltam,míg járt az Ember hódolattalan.Megtűrtek körükben az őrizők,mozdulatlan, ünnepélyes nagy fák,s ránk borult a hét lakat alatti,templomi, őskori hallgatagság.Míg járt az Ember…