Az eddig megszokott tempóhoz képest lassan készült el a jelenlévő verseskötet, és erre nincs mentségem. Így történt. Nem tudok és nem akarok a műről mint egységről bővebben szólni, beszéljen magáért és igazoljon engem, vagy ne igazoljon. Legfontosabb dolgomnak az első lapon a köszönetmondást hiszem: mindazoknak, akik velem közösen írtak egy verset vagy történetet (hála az égnek, kötetenként általában tudok prezentálni néhány testvér-alkotói együttműködést), mindazoknak, akik arra kértek, hogy a tollam egy táncát nekik ajánljam, illetve azoknak, akik az ajánlást valamilyen jócselekedetük viszonzásaként elfogadták. Továbbá hálától túlcsorduló szívvel köszönöm meg a világnak azokat az embereket, akik itt vannak az életemben, és időnként megszorongatják a kezemet, amivel erőt adnak. Elismerő meghajlással köszönöm a borítót, amelynek ötletét egy budapesti kocsmai éjszakában kezdtük tárgyalni, hűséges arculatadómnak, Sági Krisztinának.

http://www.scribd.com/doc/158411356/Sumegi-Tamas-Meg-egy-virag-a-sirra