Óh, ne késs!

Mert álmodott most a boldogtalan,
és jeges kacajjal rukkolt tova
a hideg eső, melyben nagy álmot:
hogy hamarosan lesz otthona.

Szökkent tovább párkányra, tetőre,
ugyanúgy csépelve senyvedt nyakát,
vizes hársak fogták közre, s képzelt:
kik ázott rongyát leoldanák.

Képzelte a melegen igyekvő
kezeket felé kinyúlni talán,
vagy csak ágyat képzelt, hogy teljesül,
s nem lép be bú majd az ajtaján.

Ha háza lesz, ha otthona s béke,
mert boldogtalan volt a nyomorult,
esőverte, mint körül a vidék,
és az ég oly sok napja borult.

Mit álmodott most a boldogtalan?
Hogy középszerűvé válik, noha
elhagyja az Éden vízióját,
és hamarosan lesz otthona.

Óh, ne késs!

Piliscsaba, 2012. okt. 28-29.