Sziklaszilárd vagyok én még,
elveimhez hű maradtam,
szeretőm maga a szépség
s tovább hiszek minden napban;
elgyengülten láttatok bár,
bent a lélek vad s erős volt -
Hazám, mikor lángra dobtál,
onnan kiáltottam hőskort...

Ki bukott el? Nem, nem, én nem!
De jól tudom, felemelni,
ha valóban poklom érem,
nem, nem akart volna senki.
Bámuljátok: állok én még,
vágni inaim nem hagytam,
szeretőm maga a szépség
s tovább hiszek minden napban.