Fegyvert ragadtál ellenem,

s nem bántad volna,

ha elpusztulok tőle.

S mégis én sajnállak,

mert sors törvénye szerint

bele kell nézned a puskacsőbe.

Szombathely, 2023. szept. 22.

Nem haragszom már senkire.

Meghaltam, és meghaltatok ti is.

Megint leírom egy versben,

annyi év után, hogy nem haragszom.

Pedig hányadszor maradtam

levetkőztetve az út szélén.

De meghaltam, és meghaltatok ti is.

Nem haragszom, csak így mehetek tovább.

Valahol szeretnek engem,

nekem valahol jó.

Valahol van még ilyen holló.

Nagyszentjános, Vámoscsalád, 2023. szept. 2.

Hogy a nagyobb terv érjen be,

hogy legyen még merre mennem,

az kellett, hogy dac lobogjon,

és makacs csont megrepedjen,

szögesdróton fönnakadva

emlékezzek önmagamra,

amíg majd a régi béke

visszatér a végvidékre,

Isten adott minden utat,

lelkem most is borzong tőle,

de engem küldhet tetszés szerint,

hiszen ő bolygók zsonglőrje.

Szombathely, 2023. júl. 27-28.

Isten, az embert földön tartod,

s ha elrugaszkodik, bünteted,

mert te tudod, milyen áron,

s mi az, amit nekünk lehet,

ebben a hiú majomtáncban

leomlik bizony sok torony,

és mindenki megtalálja

valós értékét a romokon.

Szombathely, 2023. jún. 16.

Most épp nem tudom, hogy merre,

csak azt tudom, merre nem,

de csak aki mindent ad majd,

annak adnám mindenem,

sose voltam félig benne,

de az lehet: rossz helyen

kerestelek – most az egyszer

te keress meg, szerelem.

Szombathely, 2023. márc. 7.

Megint egy nappal kevesebb a földön.

Akkor is megvárom, akkor sem kell rögtön.

Megint egy nappal kevesebb a földön.

Ha nevet rajtam, nem bánt. Hadd röhögjön.

Megint egy nappal kevesebb a földön.

Mások mérgét magamba nem töltöm.

Megint egy nappal kevesebb a földön.

A meggyújtott fáklyákat őrzöm.

Szombathely, 2023. febr. 25 – márc. 3.

Birtokold a napfény hitét,

emlékezz: ez mind a tiéd,

ez a világ, s megjegyezd,

az élet ajándék volt, nem kereszt.

Lépj őseid lábnyomában,

mondd: föld és felleg társam,

s akkor tedd fel koronádat,

ha kész vagy, hogy aznap továbbadd.

Szombathely, Grömitz, 2022. dec. 16., dec. 20., 2023. jan. 18.

Gyönyörű szép szeretet és virágos rózsák,

akkor is légy szent a Földön, ha már felróják,

Isten mindig igazság, és idővel is számol,

s nagy ember nagy hittel nem pusztít, hanem ápol.

Kalitkából kitörve száll a lelkem csalogánya,

fülemüle szabad égen, varjak bent a kalodába',

valami most fényesedik, valami már rozsdáll,

kulcsold össze két kezed s a sorsban megnyugodjál.

Szombathely, 2022. nov. 12-16.

A ti arénátok a bolhacirkusz,

egy álszentek által kihasznált Krisztus

a tiétek, ti semmi-virtus

emberek, a gazdátok algoritmus.

Nekem csak hűséges faj kell,

és ha hárman vannak, hát hárman!

Az igazságot égen-földön kerestem,

de minden felszínes dologgal szemben

az igazság nincs szavatolva,

és csak sötét éjszaka, csendben,

a lelkembe visszahatolva

találtam.

Kisunyom, 2022. szept. 10.

Kesernyés estre édes eperbor,

nem ad jó feladatot a jelenkor:

cél nélkül tévelygő százezer fiatal,

millió tenni nem, csak megkapni akar.

Lehetne lábatok nyomán a bűnjel

ritkább, s elmétekben több a Lumière,

és egy valamit sohase tűrj el:

hogy ne számítson, mit kezdünk kezünkkel.

Az ember nem a szeleknek játéka,

ijedt madár röpke szívverése –

csak úgy vigyázz, hogy amikor megállsz,

egész legyen lelked a magas égre nézve.

Szombathely, 2022. jún. 11-24.

Kinyitottam Bibliám:

korona van, chiphiány.

Politika-polipkarok,

ettől már nem látunk Napot.

Ha sötét, az hollósötét.

Megosztottság: olcsó sörét.

Kánaán: az bennem él csak,

és én is a vakok közt félvak.

Szombathely, 2022. márc. 23.

Ha a Nap lement, s az éj sivár,

kinek a lánglelke illuminál?

Ki teszi jóvá a foganatlan

álmokat a mocsarakban?

Én nem tudom, de azt szívmélyben

érzem mindig vallásképpen,

hogy annak majd, ahogy éltem én,

súlyának kell lenni a Jó mérlegén.

Szombathely, 2022. febr. 15-18.

Mi kéne most? Szabad vízpart,

fűzfák árnya, kora nyár,

jövőkép a tömegeknek,

holnap, ahol csoda vár.

Mi kéne most? Magyar jellem,

szíverő és szeretet,

valami pompa az arcunkra,

amit a romlás felszedett.

Mi kéne most? Nyugodt derű,

nagy Bábelben hála, hála,

mert ki él s nem önző céllal,

az az Isten katonája.

Szombathely, 2021. okt. 29., dec. 31.

Éreztem már, hogy ég a talpam

alatt a föld,

és volt már az ég a talpam alatt.

Szelídséget tanultam, míg figyeltem

ezerszer is számtalan vadmadarat.

Hordozom a világomról saját képem,

saját álmom, az én részem ez:

hogy minden elsüllyedhet, de velem jön,

ami kezdettől fogva nekem nemes.

Szombathely, 2021. nov. 18.

Önnön tükörképem megfordítva kaptam,

eltorzítva kaptam,

szilánkokban kaptam.

A középpontot, ahol a béke horgonyoz,

mindig meg kell tartanod magadban.

Mert ostoba zsivaj, mi elmédben fészkel,

és ostoba beszéded, hol legjobban Igéd kell.

Szombathely, 2021. nov. 6.

Az élet csak néha dörren,

szótlan a bensőnk, az igazán nagy,

de tapogatózhatsz a regés ködben,

mert varázslat talaján vagy.

Tán úgy érzed, nem méltatnak, nem látnak,

és sorsod egy csendes odüsszeia,

de néha-néha tudod, hogy varázslat,

s nem csak bölcső és egy fejfa.

Sorokmajor, Kisunyom, 2021. aug. 6-13.

Tiétek a tág terek,

én álmaid tartója vagyok, az ágykeret,

s ha a világ reped,

megnyugtatásul ott leszek.

Ahogy éjbe ág mered

az erdő szélén, kivetett,

jelentéktelenül megteszem,

ami magasztos énnekem.

Sorokmajor, 2021. júl. 13.

Lehet e rebbenésnyi

létünkben sántítva élni:

lehet félig írt oldal;

vagy egyenesen állva,

mint a jó illatú hársfa,

kérgében vágásokkal.

Sorokmajor, 2021. jún. 13.

Sokszor szólok az Istenhez,

sokat kérem én az Istent,

oly gyakran, hogy talán unja,

de mint ismerősnek, biccent.

Arra kérem minduntalan,

nagyon-nagyon vigyázzon rád,

könnyítse meg terheidet,

s homlokodon ha ráncot lát,

simítsa ki, vigaszt adjon,

erőt, kitartást utadhoz,

amin az a csöpp lábad jár,

és kérem, legyél jó magadhoz.

És kérem, hogy úgy őrizzen,

hogy amíg a szívem dobog,

ne történjen rossz veled, és

ne legyen nagy gondod, bajod.

Mert nélküled a világot

zajos nappal, csendes estén,

nélküled ezt a világot

soha többé nem szeretném.

Sorokmajor, 2021. ápr. 21.

Változások lassú vize,

próba ez, hogy ki-ki hisz-e.

Mélységek titkos áldása,

bukásban is legyen hála.

Őrlődések őrlőköve,

önmagadat jól őrzöd-e.

Tenni kell a megteendőt,

álmodni kell a jövendőt.

Sorokmajor, 2021. máj. 13.

A növekvő fák alatt

növekvő szélben, csituló szélben

telerótt oszlopot állítottam éppen,

aztán egy éj után oszlopom

ledőlt, csak ott hevert,

és mégis így megfelelt.

Leültem a porba,

ölembe ejtett kézzel,

sóhajtottam. Egyszer. Kétszer.

Már tudtam, hogy nem vagyok példa,

nem vagyok szilárd, erős létra,

vagyok, ami vagyok.

Testembe zárt angyalok,

férgek és farkasok,

nyugodt szív, vergődő szív.

Áldás és ártás,

semmi és minden,

földi mennyország, földi pokol

lüktetve él az én ereimben.

Nincs oszlop, csak vezérlő csillag:

az idő és a remény.

És jót kívánok mindenkinek,

és magamnak is azt kívánjak én.

Ikervár, Kisunyom, 2021. ápr. 10-11.

Hogy mondhatja az éjjel: én nappal leszek?

Hogy mondhatja a fájdalom: én öröm leszek?

Hogy mondhatom rosszról, hogy az most jó lesz?

Hogy mondhatja a rongy, hogy ő kincs lesz?

Az éjjel éjjel volt, mert éjjelnek mondták,

éjjel volt, mert megszokta, hogy ő éj.

A fájdalom fájdalom volt, mert fájdalomnak vélte

magát, s e nevet aggatták rá az évek.

A rossz rossz volt, amíg azt hittem,

nem tud más lenni, és nem láttam tőle a jót,

amibe aztán beleolvadt. A rongy rongy volt,

mert egyszer rongynak nevezték, és e nevet magán hagyta.

Ha éjjel vagy, ha fájdalom vagy,

ha rossz vagy, s ha rongy vagy,

nevezd át magad napról napra, éjről éjre!

Add meg magadnak az igazi neved!

Betűről betűre, hangról hangra

nappallá, örömmé, kinccsé válhatsz,

mert tudod, hogy ez az igazi neved.

Amit már megszoktál, lehet, hogy hazug név.

S bár az új név eleinte furcsa és idegen,

s félsz, hogy elveszíted önmagadat tőle,

látni fogod: új neved az áldás.

Sorokmajor, 2021. márc. 24.