Az égi idő nem szalad,

csak ember görnyed perc alatt.

Az igazság nem holnap jön,

de egyensúly lesz örökkön.

Ezer harctól távol lenni,

s egy fontosban holtig menni.

Szombathely, 2024. jan. 21-22.

Új kéreg a bőrön minden hideg tél,

már nem hiszem el, mit elhitettél,

de mélyülőn szebb minden hideg tél,

mert messzebbre emlékszem, az eddigieknél.

Szombathely, 2024. jan. 19.

Ugyanabban a szállóban szálltunk meg.

Egymással szemben van a szobánk.

Te tudod, hogy ott vagyok

a szemközti szobában,

s én tudom, hogy te ott laksz

átellenben.

Mégis úgy élsz, hogy sose lássalak,

s én is gyorsan csukom az ajtót,

hogy sose láthass engem.

Tudom, hogy ott vagy,

de többet nem akarok tudni.

Gondolom, te sem.

Szombathely, 2023. dec. 24.

Reggeli fény és alkonyi fény,

csöndemben hajnali s esti misém.

Szállnak és belepnek a gonosz spórái,

de az elhatározásom óriási.

Matt feszületre zongoralakk,

parlagba elvetett csodamag,

ha nem volt emelő kéz a hónom alatt,

akkor is fogtam a pókfonalat.

Mikor jót szóltam, érted is szólt a fohász,

én híd vagyok, bár a másik oldalon állsz.

A célom nem emberi, hanem nemesebb,

s ha belém marsz, dicső lesz bennem e seb.

Ha a napsugarat elzárták sziklafalak,

akkor is fogtam a pókfonalat.

Élő testamentuma vagyok nagy dolgoknak,

amiket nem gyalázattal szereztek vagy loptak.

Isten látja, hogy szívemben

minden szándék tiszta szándék,

s remélem még: kincs-ajándék

vagyok, és rossz hely lenne

a világ, ha sírba szállnék.

Szombathely, 2023. szept. 28 – nov. 25.

Fegyvert ragadtál ellenem,

s nem bántad volna,

ha elpusztulok tőle.

S mégis én sajnállak,

mert sors törvénye szerint

bele kell nézned a puskacsőbe.

Szombathely, 2023. szept. 22.

Nem haragszom már senkire.

Meghaltam, és meghaltatok ti is.

Megint leírom egy versben,

annyi év után, hogy nem haragszom.

Pedig hányadszor maradtam

levetkőztetve az út szélén.

De meghaltam, és meghaltatok ti is.

Nem haragszom, csak így mehetek tovább.

Valahol szeretnek engem,

nekem valahol jó.

Valahol van még ilyen holló.

Nagyszentjános, Vámoscsalád, 2023. szept. 2.

Hogy a nagyobb terv érjen be,

hogy legyen még merre mennem,

az kellett, hogy dac lobogjon,

és makacs csont megrepedjen,

szögesdróton fönnakadva

emlékezzek önmagamra,

amíg majd a régi béke

visszatér a végvidékre,

Isten adott minden utat,

lelkem most is borzong tőle,

de engem küldhet tetszés szerint,

hiszen ő bolygók zsonglőrje.

Szombathely, 2023. júl. 27-28.

Isten, az embert földön tartod,

s ha elrugaszkodik, bünteted,

mert te tudod, milyen áron,

s mi az, amit nekünk lehet,

ebben a hiú majomtáncban

leomlik bizony sok torony,

és mindenki megtalálja

valós értékét a romokon.

Szombathely, 2023. jún. 16.

Most épp nem tudom, hogy merre,

csak azt tudom, merre nem,

de csak aki mindent ad majd,

annak adnám mindenem,

sose voltam félig benne,

de az lehet: rossz helyen

kerestelek – most az egyszer

te keress meg, szerelem.

Szombathely, 2023. márc. 7.

Megint egy nappal kevesebb a földön.

Akkor is megvárom, akkor sem kell rögtön.

Megint egy nappal kevesebb a földön.

Ha nevet rajtam, nem bánt. Hadd röhögjön.

Megint egy nappal kevesebb a földön.

Mások mérgét magamba nem töltöm.

Megint egy nappal kevesebb a földön.

A meggyújtott fáklyákat őrzöm.

Szombathely, 2023. febr. 25 – márc. 3.

Birtokold a napfény hitét,

emlékezz: ez mind a tiéd,

ez a világ, s megjegyezd,

az élet ajándék volt, nem kereszt.

Lépj őseid lábnyomában,

mondd: föld és felleg társam,

s akkor tedd fel koronádat,

ha kész vagy, hogy aznap továbbadd.

Szombathely, Grömitz, 2022. dec. 16., dec. 20., 2023. jan. 18.

Gyönyörű szép szeretet és virágos rózsák,

akkor is légy szent a Földön, ha már felróják,

Isten mindig igazság, és idővel is számol,

s nagy ember nagy hittel nem pusztít, hanem ápol.

Kalitkából kitörve száll a lelkem csalogánya,

fülemüle szabad égen, varjak bent a kalodába',

valami most fényesedik, valami már rozsdáll,

kulcsold össze két kezed s a sorsban megnyugodjál.

Szombathely, 2022. nov. 12-16.

A ti arénátok a bolhacirkusz,

egy álszentek által kihasznált Krisztus

a tiétek, ti semmi-virtus

emberek, a gazdátok algoritmus.

Nekem csak hűséges faj kell,

és ha hárman vannak, hát hárman!

Az igazságot égen-földön kerestem,

de minden felszínes dologgal szemben

az igazság nincs szavatolva,

és csak sötét éjszaka, csendben,

a lelkembe visszahatolva

találtam.

Kisunyom, 2022. szept. 10.

Kesernyés estre édes eperbor,

nem ad jó feladatot a jelenkor:

cél nélkül tévelygő százezer fiatal,

millió tenni nem, csak megkapni akar.

Lehetne lábatok nyomán a bűnjel

ritkább, s elmétekben több a Lumière,

és egy valamit sohase tűrj el:

hogy ne számítson, mit kezdünk kezünkkel.

Az ember nem a szeleknek játéka,

ijedt madár röpke szívverése –

csak úgy vigyázz, hogy amikor megállsz,

egész legyen lelked a magas égre nézve.

Szombathely, 2022. jún. 11-24.

Kinyitottam Bibliám:

korona van, chiphiány.

Politika-polipkarok,

ettől már nem látunk Napot.

Ha sötét, az hollósötét.

Megosztottság: olcsó sörét.

Kánaán: az bennem él csak,

és én is a vakok közt félvak.

Szombathely, 2022. márc. 23.

Ha a Nap lement, s az éj sivár,

kinek a lánglelke illuminál?

Ki teszi jóvá a foganatlan

álmokat a mocsarakban?

Én nem tudom, de azt szívmélyben

érzem mindig vallásképpen,

hogy annak majd, ahogy éltem én,

súlyának kell lenni a Jó mérlegén.

Szombathely, 2022. febr. 15-18.

Mi kéne most? Szabad vízpart,

fűzfák árnya, kora nyár,

jövőkép a tömegeknek,

holnap, ahol csoda vár.

Mi kéne most? Magyar jellem,

szíverő és szeretet,

valami pompa az arcunkra,

amit a romlás felszedett.

Mi kéne most? Nyugodt derű,

nagy Bábelben hála, hála,

mert ki él s nem önző céllal,

az az Isten katonája.

Szombathely, 2021. okt. 29., dec. 31.

Éreztem már, hogy ég a talpam

alatt a föld,

és volt már az ég a talpam alatt.

Szelídséget tanultam, míg figyeltem

ezerszer is számtalan vadmadarat.

Hordozom a világomról saját képem,

saját álmom, az én részem ez:

hogy minden elsüllyedhet, de velem jön,

ami kezdettől fogva nekem nemes.

Szombathely, 2021. nov. 18.

Önnön tükörképem megfordítva kaptam,

eltorzítva kaptam,

szilánkokban kaptam.

A középpontot, ahol a béke horgonyoz,

mindig meg kell tartanod magadban.

Mert ostoba zsivaj, mi elmédben fészkel,

és ostoba beszéded, hol legjobban Igéd kell.

Szombathely, 2021. nov. 6.

Az élet csak néha dörren,

szótlan a bensőnk, az igazán nagy,

de tapogatózhatsz a regés ködben,

mert varázslat talaján vagy.

Tán úgy érzed, nem méltatnak, nem látnak,

és sorsod egy csendes odüsszeia,

de néha-néha tudod, hogy varázslat,

s nem csak bölcső és egy fejfa.

Sorokmajor, Kisunyom, 2021. aug. 6-13.

Tiétek a tág terek,

én álmaid tartója vagyok, az ágykeret,

s ha a világ reped,

megnyugtatásul ott leszek.

Ahogy éjbe ág mered

az erdő szélén, kivetett,

jelentéktelenül megteszem,

ami magasztos énnekem.

Sorokmajor, 2021. júl. 13.

Lehet e rebbenésnyi

létünkben sántítva élni:

lehet félig írt oldal;

vagy egyenesen állva,

mint a jó illatú hársfa,

kérgében vágásokkal.

Sorokmajor, 2021. jún. 13.