Szavad, hangod, mint a madárdalok,
mint az erdő mellett patakcsobogás.
Zöldellő ág törzsem körül karod,
éjeink illata sarjadó, ibolyás.
Te, Téged, Tőled – ez mindig nagy betű,
kisebbé semmi se koptassa!
Valóságos vagy s álomszerű,
mint az idő, mi a hegyeket is szabja.
Léted fáklyafény,…