Én vagyok az arcod mása,én a tükrös szekrényajtód,most már mondhatsz nekem mindent,minden bent ragadt szót.
Én vagyok a küszöb, látod.Rossz és rontás át nem léphet.Ajtód már nem szorul rajta.Megnyílásunk áld meg téged.
Én vagyok az ágyad széle.Ahol ülsz, tanakodsz szörnyen korán,s te nekem valami…