Akasztott ábrándok lógnak a fán, túlzsúfolt világban jó a magány. Mindent, mit kértek, a kútba lököm, széthullott világban jó a közöny.
A kincsért ezer évig kell ásnom, a lét java csúf, mint harapásnyom, a korszellemet diktálja Káin, s maroknyi jóért vívom…