Én mélyre buktam le a bánatokban,de ha örültem, mindenkinél jobban.Hittem a sorsban a rendet, égi rend-fogadalmat:akik könnyek között vetnek,majd ujjongva aratnak.Csodák márpedig mindennap esnek,melyeket gyöngyként az emlékekbőlnaplók lapjaira penna perget - az írás tán a…
Fekete posztóval takard el szemét,ágytakarójával fedd el az arcát!Megnyugszik, hidd el, ha nem lát,az álmok világa kitűnő menedék.
A madár is megnyugszik, ha megvonja tőlea látást a rávetett ruha redője.
Sorokmajor, 2015. aug. 17.