Hallom lépteid, Karácsony. Karácsonyi a levegő. Most múlt el öt óra Vácon. Dunára komp úszik elő.   Bort iszom a Matrózbárkán. A kandalló ont meleget, s hullám jövésére százszám: a hajótest csak nyekereg.   Karácsony van. Nem is csak itt. Karácsony van…

Csak én jövök, hogy elmondjam, ím: francba a föld zsargonjai – darabokra szakít a kín, és nem lehet elmondani!   Szem majd kipattan, mint a gomb, és a koponyád szétreped, és nincs, kinek torkához nyomd, hogy mit kellett megélnetek!   Olyan egyedül vagy, akár tévé…