Húzd ki magad, kisember, tedd fel a koronádat, és az életed tedd fel, magad légy a csodálat,   az út közepén máglya, melyen becsület járnod, az oroszlán barátja, aki őrzi az álmod, a testvéred őrzője, aki tégedet őriz, emlékezés egy hősre, újra felszálló…

Csak kocsizaj rajzolta tájon sűrűsödik az év végi köd, és nekivágunk mi, a három, aki az állomásnál kiköt.   Megyünk, az utcákat számolva, egy, kettő, tucat is néptelen, mintha karácsony este volna és minden ház egy kis Betlehem.   Macskakő: halkan lépünk…