Testvér, valahányan
március havában,
országút oldalában,
viszik a zászlót.

Imádkozva mennek,
férfi, asszony, gyermek
kér az úrtól kegyelmet
szegény magyarnak.

Az ég fényes nekik,
magasra emelik
a posztót, lelkük pedig
tiszta-szép remény.

Bár e nemzet árva,
mint sivatag fája,
s csonka a szabadsága,
testvér, sose félj.

Én s még valahányan
március havában,
országút oldalában,
visszük a zászlót.