Néha emlékezhetünk egymásra,mi alkotó lelkek. Ide lobban léted lángja:várod, hogy a világ szívére kezed odatehesd.A mi sorsunk mindig közös valamelyest.Hisz én is vágyom a világ szívét megérinteni.Te is, mint gyermeknek (vagy, mint haldoklónak) daloltál neki.Rokonok vagyunk, s így emberöltőkön…