Vannak véletlenek, vagy kettőnket
a sors indít egyazon helyre?
Ugyan mit ér: bolond találgatás,
csak légy ott, szépséges, ma este!

Amiképp napszállta után mindig
az utóbbi alig-időben,
de most hangosabb vágyakozással,
és az ajkaknak nagyobb csöndben.

Mosolyodj el ma is, mikor meglátsz,
s amikor már melletted leszek,
borulj rám, mint fellegek a Napra,
mint patakpartra a füzesek!

Oly boldogító téged meglátnom,
részegen írom ezt a verset,
mert messze jártam, anyátlan voltam,
mert szép vagy - s oly rég nem szerettek!

Úgy érzem én, találkozásunkat
az útbogozó sors akarta!
S ha mégsem, ha más terve van velem,
a sorsot hívom viadalra!