Összeborulni. Összeborulni kellett volna, csak egy percet lopni magunknak még, de mindketten féltünk megtenni, és félszegen mosolyogva köszöntünk el, miközben szemünk kétségbeesett kutatást folytatott, tekintettel kapaszkodtunk egymásba, eddig terjedt…

Hazudj, ha kéremaz igazat,mondd: jó voltammindig, ha vad.Az utcavégen,rég, odakintmegcsókoltamszád, a kicsinyt.De várták másuttfigyelmemetcsillagszóró tündérszemek,de csillámlásukmúlik, elszáll,száraz kórólett minden szálvirág, mit adtam,kopott csomó,holt…

Combját verdeste az ökle,könnyeit le sem törölte,csak hallgatott.Kérdőn néztem a bolondra,nem hittem el, mert azt mondta:minden halott.Elindultam kora estiFöldön virágot keresni,de egy se volt.Felbúgott a szél, oly búsan,mint sziréna háborúban,és elsodort.

Ha fenyeget földi, égiakarat, hát mindhiába,nekem mindegy feddés, szabály,nehezményezés, vád, határ,azt vésem az életfába,leszünk mi még egymáséi!Háromezer habár véli,arcátlan, vakmerő lélek,nagy tetthez vagyok esetlen,nevetem csak, életembenalázkodjon meg az élet,leszünk…

Gyere, terítsük le az árnyékot!Sima bőrünk a kiszikkadt földre,és vond körénk a békét, ajkadróla durva, rossz szavakat töröld le!Csak csodálkozz, még ne pillants belém,a fákat, az élő tájat bámuld!Szeretném, ha felednéd, hogy halunkés a mások más szíve elárult.Hajoljunk…