Megtudni a titkot nem volt ezer évem,
csak ösztön és sejtelem hord tenyerében
kapukon át, melyek fehérek: sorskapuk,
s nekem a jó döntés gondja jut.
A munka? Mire érik ez meg –
nem törődtek vele égitestek,
földi erő se, nélküle végzem,
s megbízóm: a megszületésem.
Deutsch Schützen (Németlövő), 2024. ápr. 6.; Szombathely, 2024. ápr. 29.
Mikor az esőcseppek visszafelé estek,
pokoljárásra vitték e testet.
Tudtad, hogy hiszek a jóságban, ezért
megismertetted velem Belzebubot.
Láthatatlanná tettél engem,
s meg nem hallottá, ami bennem buzog.
Aztán sötét sírba tettél, de ezt is elfogadtam.
Tudtam várni, mert nem vagyok tudatlan.
Ismerem a titkot, mit feledett a világ:
tudni kell várni, s ez a legszebb imád.
Az erdők sem tülekedve nőttek.
De az a legmagasabb, aki a legerősebb.
Elnyelt egy odú, s körülvett éjsötét,
elhozta kígyó minden rossz ékkövét,
fekete ékkövét, s vegytiszta rettenet várt.
Olyan sokáig kínzott, hogy már nem fájt.
Sose mondok mást, mint hogy a világon
a tűrés és a türelem az egyetlen hatalom.
Mert mindent eltűrtem Tőled, s így virradt fel
hét határt beragyogva nekem az én harmadnapom.
Szombathely, 2024. jan. 12 – márc. 23.
Míg rablók rendelkeznek kevélyen,
a hamisság nyelvét nem beszélem,
mástól annyit kérek, mit magam
adni tudok, s ez így folttalan.
Szombathely, 2024. márc. 15.
Ha arra gondolok, mit mások tettek,
az életem harag.
Ha arra gondolok, mit én tettem velük,
az életem szeretet.
Remélem, Isten lát, és látja,
hogy mások gyarló sorsa miatt
nem őrlődhetek.
Mindig mondtam: bánj jól másokkal,
de a világ erkölcsi fertő.
Kevés embernek vannak elvei,
tehát kevés ember van, aki felnő.
Szombathely, 2024. febr. 23.
Őseink hadát vad átok verte szét,
lelkem kandalló, amelyben versem ég,
szorítom markomban, mint búcsúzó kedvesét,
a szent szikrát, s felragyogsz nekem, csendes ég.
Szombathely, 2024. febr. 7.
Az égen hamis dolgok világoltak nekem:
hamis álmok, vágyak, hamis nagyság.
A fényt nem árasztották rám, ám
amit látnom kellett volna, eltakarták.
Az idők fordultak, teltek, és mások lettek
a csillagaim, más lett a Holdam.
Soha el nem múló szeretettel nézek arra,
akinek a szeretetét kigúnyoltam.
Szombathely, 2024. jan. 27.
Az égi idő nem szalad,
csak ember görnyed perc alatt.
Az igazság nem holnap jön,
de egyensúly lesz örökkön.
Ezer harctól távol lenni,
s egy fontosban holtig menni.
Szombathely, 2024. jan. 21-22.
Új kéreg a bőrön minden hideg tél,
már nem hiszem el, mit elhitettél,
de mélyülőn szebb minden hideg tél,
mert messzebbre emlékszem, az eddigieknél.
Szombathely, 2024. jan. 19.
Ugyanabban a szállóban szálltunk meg.
Egymással szemben van a szobánk.
Te tudod, hogy ott vagyok
a szemközti szobában,
s én tudom, hogy te ott laksz
átellenben.
Mégis úgy élsz, hogy sose lássalak,
s én is gyorsan csukom az ajtót,
hogy sose láthass engem.
Tudom, hogy ott vagy,
de többet nem akarok tudni.
Gondolom, te sem.
Szombathely, 2023. dec. 24.
Reggeli fény és alkonyi fény,
csöndemben hajnali s esti misém.
Szállnak és belepnek a gonosz spórái,
de az elhatározásom óriási.
Matt feszületre zongoralakk,
parlagba elvetett csodamag,
ha nem volt emelő kéz a hónom alatt,
akkor is fogtam a pókfonalat.
Mikor jót szóltam, érted is szólt a fohász,
én híd vagyok, bár a másik oldalon állsz.
A célom nem emberi, hanem nemesebb,
s ha belém marsz, dicső lesz bennem e seb.
Ha a napsugarat elzárták sziklafalak,
akkor is fogtam a pókfonalat.
Élő testamentuma vagyok nagy dolgoknak,
amiket nem gyalázattal szereztek vagy loptak.
Isten látja, hogy szívemben
minden szándék tiszta szándék,
s remélem még: kincs-ajándék
vagyok, és rossz hely lenne
a világ, ha sírba szállnék.
Szombathely, 2023. szept. 28 – nov. 25.
Fegyvert ragadtál ellenem,
s nem bántad volna,
ha elpusztulok tőle.
S mégis én sajnállak,
mert sors törvénye szerint
bele kell nézned a puskacsőbe.
Szombathely, 2023. szept. 22.
Nem haragszom már senkire.
Meghaltam, és meghaltatok ti is.
Megint leírom egy versben,
annyi év után, hogy nem haragszom.
Pedig hányadszor maradtam
levetkőztetve az út szélén.
De meghaltam, és meghaltatok ti is.
Nem haragszom, csak így mehetek tovább.
Valahol szeretnek engem,
nekem valahol jó.
Valahol van még ilyen holló.
Nagyszentjános, Vámoscsalád, 2023. szept. 2.
Hogy a nagyobb terv érjen be,
hogy legyen még merre mennem,
az kellett, hogy dac lobogjon,
és makacs csont megrepedjen,
szögesdróton fönnakadva
emlékezzek önmagamra,
amíg majd a régi béke
visszatér a végvidékre,
Isten adott minden utat,
lelkem most is borzong tőle,
de engem küldhet tetszés szerint,
hiszen ő bolygók zsonglőrje.
Szombathely, 2023. júl. 27-28.
Isten, az embert földön tartod,
s ha elrugaszkodik, bünteted,
mert te tudod, milyen áron,
s mi az, amit nekünk lehet,
ebben a hiú majomtáncban
leomlik bizony sok torony,
és mindenki megtalálja
valós értékét a romokon.
Szombathely, 2023. jún. 16.
Most épp nem tudom, hogy merre,
csak azt tudom, merre nem,
de csak aki mindent ad majd,
annak adnám mindenem,
sose voltam félig benne,
de az lehet: rossz helyen
kerestelek – most az egyszer
te keress meg, szerelem.
Szombathely, 2023. márc. 7.
Megint egy nappal kevesebb a földön.
Akkor is megvárom, akkor sem kell rögtön.
Megint egy nappal kevesebb a földön.
Ha nevet rajtam, nem bánt. Hadd röhögjön.
Megint egy nappal kevesebb a földön.
Mások mérgét magamba nem töltöm.
Megint egy nappal kevesebb a földön.
A meggyújtott fáklyákat őrzöm.
Szombathely, 2023. febr. 25 – márc. 3.
Birtokold a napfény hitét,
emlékezz: ez mind a tiéd,
ez a világ, s megjegyezd,
az élet ajándék volt, nem kereszt.
Lépj őseid lábnyomában,
mondd: föld és felleg társam,
s akkor tedd fel koronádat,
ha kész vagy, hogy aznap továbbadd.
Szombathely, Grömitz, 2022. dec. 16., dec. 20., 2023. jan. 18.
Gyönyörű szép szeretet és virágos rózsák,
akkor is légy szent a Földön, ha már felróják,
Isten mindig igazság, és idővel is számol,
s nagy ember nagy hittel nem pusztít, hanem ápol.
Kalitkából kitörve száll a lelkem csalogánya,
fülemüle szabad égen, varjak bent a kalodába',
valami most fényesedik, valami már rozsdáll,
kulcsold össze két kezed s a sorsban megnyugodjál.
Szombathely, 2022. nov. 12-16.
A ti arénátok a bolhacirkusz,
egy álszentek által kihasznált Krisztus
a tiétek, ti semmi-virtus
emberek, a gazdátok algoritmus.
Nekem csak hűséges faj kell,
és ha hárman vannak, hát hárman!
Az igazságot égen-földön kerestem,
de minden felszínes dologgal szemben
az igazság nincs szavatolva,
és csak sötét éjszaka, csendben,
a lelkembe visszahatolva
találtam.
Kisunyom, 2022. szept. 10.
Kesernyés estre édes eperbor,
nem ad jó feladatot a jelenkor:
cél nélkül tévelygő százezer fiatal,
millió tenni nem, csak megkapni akar.
Lehetne lábatok nyomán a bűnjel
ritkább, s elmétekben több a Lumière,
és egy valamit sohase tűrj el:
hogy ne számítson, mit kezdünk kezünkkel.
Az ember nem a szeleknek játéka,
ijedt madár röpke szívverése –
csak úgy vigyázz, hogy amikor megállsz,
egész legyen lelked a magas égre nézve.
Szombathely, 2022. jún. 11-24.
Kinyitottam Bibliám:
korona van, chiphiány.
Politika-polipkarok,
ettől már nem látunk Napot.
Ha sötét, az hollósötét.
Megosztottság: olcsó sörét.
Kánaán: az bennem él csak,
és én is a vakok közt félvak.
Szombathely, 2022. márc. 23.
Ha a Nap lement, s az éj sivár,
kinek a lánglelke illuminál?
Ki teszi jóvá a foganatlan
álmokat a mocsarakban?
Én nem tudom, de azt szívmélyben
érzem mindig vallásképpen,
hogy annak majd, ahogy éltem én,
súlyának kell lenni a Jó mérlegén.
Szombathely, 2022. febr. 15-18.
Mi kéne most? Szabad vízpart,
fűzfák árnya, kora nyár,
jövőkép a tömegeknek,
holnap, ahol csoda vár.
Mi kéne most? Magyar jellem,
szíverő és szeretet,
valami pompa az arcunkra,
amit a romlás felszedett.
Mi kéne most? Nyugodt derű,
nagy Bábelben hála, hála,
mert ki él s nem önző céllal,
az az Isten katonája.
Szombathely, 2021. okt. 29., dec. 31.
